Iszlám és reformáció II.

0
338

VÉLEMÉNY – Iszlám és reformáció II.


Gyöngyösi Csilla 2016. február 6-án, a Napi Iszlámban megjelent Iszlám és reformáció című cikke kiválóan foglalja össze az azon értelmezésekkel szemben felhozható kritikákat, amelyek az iszlám világban folyó jelenlegi történések és az európai reformáció között párhuzamot vonnak, és a reformáció kategóriáit akarják alkalmazni a történések magyarázatául.

Jómagam is úgy vélem, hogy más civilizációkban tapasztalható jelenségek nem szoríthatók be európai történelmi folyamatok kliséibe, és még kevésbé illeszthetők be olyan módon, hogy az valamilyen történeti fejlődéshez kapcsolódó “üdvtörténetbe” illeszkedjenek. Ugyanakkor azt gondolom, hogy a megfelelő értelmezési korlátokkal a reformáció egyes jelenségeinek analógiaként való alkalmazása fontos segítséget adhat napjaink történéseinek megértésében egy európai olvasó számára.

A cikk nagyon jól mutat rá arra, hogy a szunnita-síita szembenállás miért nem írható le a reformáció vallási szembenállásával, csakhogy véleményem szerint a reformáció teológiai, vallásszociológiai analógiái nem is itt, hanem a szunnita iszlámon belüli folyamatok kapcsán ragadhatóak meg.

Abban persze a cikknek teljesen igaza van, hogy az iszlámban, és ezen belül a szunnita iszlámban a hagyomány és az értelmező tekintély egészen más szerepet tölt be, mint a kereszténység esetében. Azonban nem feledkezhetünk meg arról, hogy a XIX. századtól kezdődő, és napjainkra kicsúcsosodó folyamatoknak mégis az egyik legfontosabb területe az értelmező tekintély és hagyomány viszonyainak hol radikális, hol kevésbé radikális átalakítása, amely ráadásul jellemzően egy olyan narratívában történik, amely szándéka szerint meg kívánja tisztítani a vallást a később rárakódott elemektől, és a vallás eredeti forrásaihoz kíván visszatérni.

Ez a folyamat már eddig is az elmúlt 8-900 év legjelentősebb vallásszociológiai változását idézte elő az iszlámon belül. Az új fundamentalista mozgalmak radikálisan utasítják el az iszlám világban évszázadokon keresztül meghatározó szerepet betöltő szúfi rendeket, és sok területen sikerült a vallási tér perifériájára szorítani ezen misztikus közösségeket, a vallás ilyen értelmezésével együtt.

A vallásjog területén a klasszikus értelmező iskolák (mazhabok) kizárólagos tekintélye került támadás alá, ami két módon is megnyilvánul. Az önálló – precedensre nem támaszkodó vallásjogi véleményalkotás újbóli megjelenése – az “idzstihád kapuinak kinyílása” – nemcsak az iskolákon belül nyitja meg az utat a vallásjog modern körülményekhez való hozzáigazítására, de fellazítja az értelmező tekintély autoritását is. Vallásszociológiai értelemben a vallásértelmezés nagy mértékben demokratizálódik, és részben vulgarizálódik, a klasszikus irányadó központok szerepe pedig jelentősen visszaszorul.

A klasszikus vallásjogi értelmező tekintélyt ugyanakkor nemcsak vallásszociológiai oldalról éri kihívás, de az egyes irányzatok, különböző oldalakról, teológiai alapokon is megkérdőjelezik a jogi iskolák kizárólagosságát. Így például a szalafijja már elvi szinten is elveti a párhuzamosan érvényes mazhabok legitimitását, és kizárólag közvetlenül a textusra vonatkozó értelmezéseket tartja relevánsnak, evvel pedig technikailag új vallásjogi értelmezési keretet hoz létre.

Nem kisebb a változás a teológia területén, ahol a mintegy 900 évig egyeduralkodó as’arita és máturidi iskolák által lefektetett hittani elvek (aqída) relevanciája kérdőjeleződik meg. A különböző modernista irányzatok fellazítják ezen iskolák értelmezési kereteit, ugyanakkor fundamentalista vonulat kifejezetten tagadja e két iskola tanait, és a szigorúan textuális szemléletű aszari aqídát tanítja.

Véleményem szerint az iszlám világban zajló folyamatok nemcsak politikai konfliktusban nyilvánulnak meg, de az elmúlt ezer évben meglehetősen stabil szunnita vallási struktúrákkal kapcsolatban is nagyon komoly, jelentőségükben a reformáció korszakában lezajlottakhoz mérhető kihívásokat támasztottak mind elvi, teológiai, mind gyakorlati szempontból. E folyamathoz ráadásul – hasonlóan a reformáció korszakához – nagyon jelentős társadalmi mozgások társulnak, amik vélhetően hosszú távon és gyökeresen alakítják át a közel-keleti társadalmak berendezkedését és struktúráját.

Azt gondolom tehát, hogy a reformáció kezdetével, első századaival kapcsolatos analógiák alkalmazása számos társadalmi, sőt teológiai jelenség esetében is indokolt, ugyanakkor nem gondolom, hogy ezen analógia bármilyen mértékben meghatározná akár az iszlám világ múltját vagy jövőjét érintő elemzéseket. Részemről kifejezetten óvnék attól – és itt a Gyöngyösi Csilla által megfogalmazottakkal messzemenőkig egyetértek – hogy ezen értelmezést segítő analógiák alapján az iszlám világot, vagy akár csak a közel-keleti civilizációt elhelyezzük egy, az európairól másolt civilizációs életút egy adott lépcsőfokán, amelyből egyenesen következne majd a felvilágosodás, a kapitalizmus, a holdraszállás és a “gender studies”.

Káldos János, szociológus


#iszlám#reformáció#fundamentalizmus#jog

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here