Muszlimok a 48-as magyar emigrációban

0
282

Muszlimok a ’48-as magyar emigrációban

A szabadságharc 1849-es leverése után számos katona, politikus, sokszor egész csapattestek hagyták el az országot a Török Birodalom irányába. 1849 augusztusában csak Vidinben mintegy 16 000 magyar emigráns gyűlt össze. A török Porta az osztrák és orosz nyomásgyakorlás ellenére megtagadta a katonák kiszolgáltatását, és szeptember 10-én általános menedékjogot biztosított az emigráció számára. Egy esetleges török-orosz háborúra való felkészülésként igen korán, már 1849 októberében megkezdték az emigránsok közötti toborzást. A katonák jelentős része – különösen az általános amnesztiában részesülő közkatonák – ugyan év végéig visszatért Magyarországra, azonban mintegy 4000 fő továbbra is török területen maradt. Az évek során a török emigráció létszáma fokozatosan csökkent, páran visszatértek Magyarországra, vagy Nyugat-Európába és az Egyesült Államokba mentek tovább, az 1860-as évek elején pedig sokan csatlakoztak Garibaldi magyar légiójához. Bár a törökországi magyar migráció területe csak nagyon kevéssé feldolgozott, Csorba György “Az 1848-49-es törökországi magyar migráció történetét” feldolgozó tanulmánya elsősorban emlékiratokra, memoárok beszámolóira építve kísérletet tesz a témakör legalább részleges felkutatására, amit a török források részleges feltárásával Serim Derengil tanulmánya értékes adalékokkal egészít ki. A migráció Törökországban maradt tagjai változatos életutakat jártak be. Többségük hosszabb, rövidebb ideig a török hadseregben szolgált, többen kitüntették magukat a krími háborúban is, illetve a különböző oszmán-ellenes felkelések elleni harcokban, a későbbi években többen – elsősorban a polgári származású, tanult emigránsok – számos területen érvényesítették tudásukat, mérnökként, orvosként, gyógyszerészekként, illetve kereskedőként valósítottak meg jelentősebb karriert. A migráció tagjainak egy része az évek során felvette az iszlám vallást is. Mivel a törökországi emigrációra vonatkozó anyag jelentős részben a mai napig feldolgozatlan, ezért számukról csak becsléseken keresztül lehet információnk, nagyjából 300-400 fő közé tehető a számuk. Egy részük valószínűleg a korai időszakban az esetleges kiadatás elkerülése vagy a katonai előrejutás érdekében iszlamizáltak, és a török területek elhagyása után szinte azonnal megtörtént a rekrisztianizáció, ugyanakkor a migráció tagjai között többen kifejezetten vallásos életet éltek, sőt csatlakoztak valamely szúfi rendbe (többségében a bekhtasi dervisek közé).
A leghíresebb iszlamizált emigráns kétségkívül Bem József, vagy török nevén Murad pasa. A Szíriába internált Bem már 1849-ben elkezdte szervezni az oroszok elleni ellenállásra való felkészülést, és a török seregek modernizálását. Aleppóban ágyú és lőszergyártásba kezdett, majd az újjászervezett tüzérségével az akkor már beteg Bem súlyos csapást mért az Aleppó környéki lázadókra. Ez volt ugyanakkor Bem utolsó haditette, a helyi klíma miatt elhatalmasodó tuberkolózisa miatt 1850. december 10-én Aleppóban meghalt. Bem maradványait 1929-ben szállították Lengyelországba, azonban vallási okokból a katolikus egyház nem engedte keresztény földben elhantolni, így szarkofágja ma is hat oszlopon nyugszik.
Iszlamizált Guyon Richárd is, aki a szabadságharc talán legsikeresebb hadosztályparancsnoka volt. Ő Hurszid pasa néven a krími háborúban a török hadsereg vezérkari főnöke lett. Az üszküdári temetőben lévő sírfeliratán ez a magyar nyelvű szöveg áll: “Itt nyugszik Guyon Richárd gróf, Török főtábornok, Frankhon ivadéka, Angolhon szülőttje, Magyarhon vitéze, Meghalt október 11-Èn 1856-ban, élete 44. évében”.
Szintén a krími háború hőse Kmety György, a honvédségben hadosztályparancsnok volt. Az Iszmail nevet felvéve előbb a Karsz környéki irreguláris csapatok vezetőjeként tartóztatja fel az oroszokat, majd a Karsz védelmével megbízott tábornokként ő szervezi meg a város ellenállását. 1854. júliusában ugyanazon orosz hadtesttel szemben folytat sikeres hadműveleteket, akiket 1849-ben Lugosnál is sikerrel tartóztatott fel. A krími háború után egy ideig Szíriában működik, de mivel az alárendelt francia csapatok nem engedelmeskednek utasításainak, lemond, és Angliába távozik. Londonban rekrisztianizál, ennek ellenére 1865-ös halálakor a török állam a saját halottjaként temeti el.
A teljesség igénye nélkül néhány további, a török emigrációban iszlámot felvevő szabadságharcos:
    • Argay Hüszejn György – a 30. honvédzászlóalj hadnagya, később a török hadseregben szintén hadnagyi rangban szolgál.
    • Balogh Szulejmán András – a szabadság harc alatt Guyon Richárd mellett szolgál. Később katona lesz Szíriában, és 1899-ben hal meg Isztambulban.
    • Bangya Mehmed János bej – honvédezredes, később Isztambul rendőrfőnöke.
    • Barabás Mihály – honvédhadnagy, a török hadsereg, majd az olaszországi magyar légió tisztje.
    • Bernáth Mehmed József – honvédszázados, a háború után részt vesz a krími háborúban Kmety segédtisztjeként, majd damaszkuszi rendőrfőnök lesz.
    • Bíró Ömer Ignác – honvédszázados, a török seregben századosi rangban szolgál, részt vesz a krími háborúban. 1869-ben hazatér, 1886-ban őrnagyi rangban nyugdíjazzák.
    • Borsovay Kizlár Géza – tüzérfőhadnagy, Stein Miksa segédtisztje.
    • Collin Ludwig von Colstein Musztafa – a 67. honvédzászlóalj századosa.
    • Czillinger Iszkander Lajos – honvédszázados.
    • Dempwolf Iszkander Adolf – hadnagy, a török hadseregben orvostábornagy, Abdulaziz szultán orvosa.
    • Derecskey Iszkender János – honvédszázados.
    • Éberhardt Abdulrahman Károly – honvédszázados, a török hadseregben őrnagy, majd Garibaldi seregében ezredesi rangot szerez.
    • Farkas Oszmán Adolf – honvédőrmester, az oszmán hadseregben tábornok, Nigjár Hanim török költőnő apja.
    • Fekete Nuri Miksa – honvédőrnagy.
    • Fiala Rashid János – honvédőrnagy, a török seregben Bem mellett szolgál, később az amerikai polgárháborúban ezredesként harcol az északiak oldalán.
    • Fleischer Salamon Ahmed – eredetileg izraelita vallású honvédhadnagy, Törökországban felveszi az iszlámot, belép a bekhtasi dervisrendbe. 1894-ben hazatér, elzarándokol Gül Baba türbéjéhez, majd a Dunába vetve magát öngyilkos lesz.
    • Karl Abdullah Hammerschmidt – osztrák gyógyszerész, mineralológus, politikus. A bécsi forradalom során őrnagy, a magyar honvédségben mérnökkari százados Bem alatt. Az isztambuli katonai akadémia tanára.
    • Hámorszky Murád Lajos – honvédfőhadnagy, később II. Abdelhamid szultán titkos tanácsosa 1884-ben hazatér Marosvásárhelyre.
    • Hazay Mehmed – honvédszázados.
    • Musztafa Tevfik – “igazi rejtői” személyiség, eredeti neve nem ismert, az emigrációba Huszár Jánosként került. Megjárta az Egyesült Államokat, Itáliát, az 1860-as években tűnt el Törökországban.
    • Kalmár Emin Ödön – honvédszázados, a török hadsereg törzsorvosa. 1856-ban csatlakozni kíván Garibaldihoz, de az út során meghal. A pápai állam hatóságai – muszlim volta miatt nem engedik eltemetni.
    • Kaufmann Murad Mór – a VII. hadtest törzsorvosa, az emigrációban a török hadsereg főorvosa.
    • Király Ibrahim Ferenc – betyárvezér, részt vesz a krími háborúban.
    • Kis Antal Ali – honvédtizedes. A török hadseregben Ömer pasa törzsében szolgál, őrnagyi rangban, majd csatlakozik Garibaldi felkelőihez, ahol a magyar légió zászlóaljparancsnoka, majd ezredes lesz.
    • Kohlman Fejszi Josef – honvéd vezérkari ezredes, a török hadsereg tábornoka. Előbb Kmety mellett szolgál Karsz ostromakor, majd az 1878-as orosz-török háborúban a török hadsereg vezérkari főnöke.
    • Körtevélyessy Ali József – honvéd hadnagy.
    • Lóródy Núri Ödön – Szemere Bertalan miniszteri tanácsosa, harcol a krími háborúban, de 1858-ban az aleppói lázadás során a felkelők egy rajtaütésben megölik.
    • Mandel Ahmed Ignác – honvédkapitány, majd a török hadseregben is szolgál kapitányi rangban, később az oszmán vasúti építkezéseken dolgozik mérnökként.
    • Oroszdy Ali Adolf – honvédőrnagy. Törökországban török- magyar nyelvtankönyvet szerkeszt, később sikeres kereskedő lesz.
    • Pap Szulejmán János – honvédhadnagy, majd a török seregben Guyon mellett kapitány. A krími háború után leszerel, néprajzi kutatásokba kezd, és kereskedelemmel foglalkozik. Miközben amerikai állampolgárságot is szerez. A törökországi magyar emigráció kulturális életének legfontosabb szervezője, majd Garibaldi seregében vállal szolgálatot. A kilenc nyelven beszélő Pap, a kiegyezés után a magyar királyi kúria irodaigazgatója.
    • Pap Ahmed Pál – honvédőrmester, majd török százados, később az olasz légió tagja. Az 1870-es évektől olasz vezérkari ezredes.
    • Pinczés Oszmán Lőrinc – honvédhadnagy, később a török hadsereg őrnagya. 1860-ban csatlakozik az olasz légióhoz.
    • Rácz Jakab – izraelita vallású honvédhadnagy. Török emigrációban Músza néven felveszi az iszlámot, majd az 1860-as években krisztianizál, és protestáns lelkész lesz.
    • Regelsberger Ömer Pál – honvédőrnagy, a török seregben orvosőrnagy.
    • Robay Ahmed Adolf – orvoshadnagy, később az emigrációban orvostábornok.
    • Rómer Ömer Endre – részt vesz a bécsi forradalomban, majd Bem alatt az erdélyi hadseregben szolgál tüzérként. A forradalom után az Egyesült Államokba megy, majd Garibaldi alatt a magyar légióba. Ezt követően Törökországba megy, felveszi az iszlámot és a szultáni fegyvertár tüzérségi igazgatója lesz.
    • Schneidenberg Tahir József – honvédőrnagy, az emigrációban Guyon mellett szintén őrnagyi rangban szolgál, később orvos, majd vasúti mérnök.
    • Schneider Hüszejn Antal – századosfőorvos, az emigrációban Bem háziorvosa. A krími háborúban részt vesz Karsz védelmében. Még a török emigrációból támogatja az MTA épületének építését, később csatlakozik a magyar légióhoz.
    • Karl Schwarzenberg-Sondershausen Emin – belga származású honvédhuszár. Az emigrációban részt vesz Kmethy mellett Karsz védelmében, és Isztambulban lovardát vezet.
    • Báró Splény Lajos Haydar – honvédezredes, majd 1849-ben isztambuli követ. Az emigrációban felveszi az iszlámot, s belép a mewlevi dervisek közé.
    • Báró Stein Maximilian Ferhad – honvédezredes, a török hadsereg tábornoka, az isztambuli tüzériskola tanára.
    • Szász Murad – honvédszázados, a török hadseregben az 50-es években Ömer pasa segédtisztje.
    • Tüköry Szelim Lajos – honvédhadnagy, a török seregben első osztályú lovaskapitány, Guyon, majd Kmethy segédtisztje. Később az olasz légió ezredese lesz.
    • Udvarnoky Musztafa – honvédkapitány. A krími háborúban Ardahan városát védő csapatok parancsnoka.
  • Auguszt Ludwig Wepler Tevfik – honvédőrnagy, az emigrációban a szíriai török sereg tábornoka.

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here