A mirázs vagy égi utazás

0
68

A mirázs vagy égi utazás

 

A mirázs vagy égi utazás Mohamed próféta fizikai és spirituális utazása az égbe, aminek ma van az éjszakája. Az utazás valamikor 621 körül történt, és a két ünnep mellett az egyik legfontosabb esemény az iszlám naptárban. Rövid összefoglalója megtalálható a Koránban (Az égi utazás szúrája), részletesebb és változatosabb leírása pedig a hadíszokban.
A történet röviden annyi, hogy Mohamed a Mekkai (Tiltott) Mecsetből a Buráq nevű szárnyas ló hátán Jeruzsálembe megy (többek között ezért is szent hely Jeruzsálem az iszlámban), ahonnan felemelkedik a mennybe, ahol találkozik a prófétákkal és Istentől megkapja a parancsot a napi ötszöri imára.
Manapság többféleképp ünneplik, van, aki plusz könyörgésekkel, és vannak városok, ahol fényeket, gyertyát gyújtanak.
A következőkben pedig az egyik, az égi utazásról szóló hadísz:
Az égi utazás (al-Bukhári 7517)
Hagyományozta nekünk Abdul Azíz b. Abdallah; továbbá hagyományozta nekünk Szulajmán, Sarík b. Abdallahra hivatkozva, aki azt mondta: hallottam ibn Málikot , amikor azt mondta:
Az égi utazás éjszakáján a Próféta (Isten tegye áldottá és adjon neki üdvösséget) [viteték] a Kába mecsetből. Miközben a Próféta a Tiltott Mecsetben aludt, mielőtt a kinyilatkoztatás lejött volna hozzá, jött hozzá három személy. Azt mondta egyikük:
– Melyik az?
– Ő a legjobb közülük – felelte a középső. Mire azt mondta egyikük:
– Akkor hozd a legjobbat.
Azon az éjszakán más nem történt, és nem látta őket egy másik éjszakáig [miután már megtörtént a kinyilatkoztatás]. Noha a szemei aludtak, amikor meglátta őket, a szíve nem aludt, mert ugyanúgy [volt], mint a Prófétáknál: alszik a szemük, de a szívük nem. És [az angyalok] nem beszéltek vele addig, amíg megragadták és a Zemzem-forráshoz vitték. Az angyalok közül Gábriel (جبريل, Dzsibríl) volt az, aki foglalkozott vele. Felvágta Gábriel [azt a részt], ami [Mohamed] torka és a mellkasa között van, kiürítette a mellkasát és a bensejét, megmosta a Zemzem vizében a kezével, amíg megtisztította. Azután jött egy arany tálca, amiben egy arany tál volt, tele hittel és bölcsességgel, Gábriel megtöltötte vele Mohamed a mellkasát és a tokáját, azaz a vénáit, és aztán bezárta.
Ezután felemelkedett vele a legalsó égbe (السماء الدنيا, világég), és bekopogott az egyik kapun.
– Ki az? – kiáltottak ki a menny lakói.
– Gábriel.
– És ki van veled?
– Mohamed.
– Hívatták?
– Igen.
– Akkor legyen üdvözölve.
A menny lakói üdvözölték Mohamedet és nem tudták, mi Isten terve vele egészen addig, amíg meg nem lett nekik mondva. Ott találta Mohamed a mennyben Ádámot, és Gábriel azt mondta neki:
– Ez az atyád, köszöntsd őt – mire Mohamed köszöntötte őt, és Ádám viszonozta a köszöntést:
– Légy üdvözölve, ó, Próféta! Valóban te vagy a Fiú!
És amikor még ebben a mennyben voltak, [látott a Próféta] két folyót folyni:
– Ó, Gábriel, mik ezek a folyók? – kérdezte.
– Ez a Nílus és az Eufrátesz forrása – felelte Gábriel.
Azután Gábriel körbevezette őt a mennyben, és látott egy másik folyót, a partján egy kastályt igazgyöngyből és krizolitból. Belemerítette a kezét a folyóba, és [az iszap] olyan volt, mint az illatos mósusz (مسك أذفر).
– Mi ez, ó Gábriel? – kérdezte Mohamed.
– Ez a Kauszár (الكوثر)[1], amit a te Urad megőrzött neked – felelte Gábriel.
Ezután Gábriel felemelkedett vele a második mennybe. És az angyalok ugyanazt mondták neki, mint az első mennyben:
– Ki az?
– Gábriel.
– És ki van veled?
– Mohamed.
– Hívatták?
– Igen.
– Akkor legyen üdvözölve.
Ezután felemelkedett vele Gábriel a harmadik mennybe, és ugyanazt mondták nekik, mint az elsőben és a másodikban. Azután felemelkedtek a negyedikbe, és ugyanazt mondták nekik. Azután felemelkedtek az ötödikbe, és ugyanazt mondták nekik. Azután felemelkedtek a hatodikba, és ugyanazt mondták nekik. Azután felemelkedtek a hetedikbe, és ugyanazt mondták nekik. Minden égben voltak próféták, akiket nevén nevezett, emlékszem Idriszre (إدريس) a másodikból, Áronra (هارون, Hárún) a negyedikből valakire az ötödikből, akinek nem jut eszembe a neve és Ábrahámra (إبراهيم, Ibráhím) a hatodikban. Mózes (موسى, Músza) a hetedikben volt, mivel ő Istennel beszélt [szemtől szembe]. És azt mondta Mózes:
– Ó, Uram, nem gondoltam volna, hogy valakinek megengeded, hogy nálam feljebb menjen.
Mohamed a hetedik menny felé emelkedett, amit nem ismer senki, amíg elért a Legtávolabbi Fához (سدرة المنتهى, szidrat al-muntaha). Odament hozzá az Ellenállhatatlan, a Dicsőség és Fenség Ura, míg csak két könyöknyí távolságra volt, vagy kevesebbre, és Isten kinyilatkoztatott, és a kinyilatkoztatások között volt az is, hogy „az ummádnak napi ötven ima [van kiszabva]”. Ezután elindultak lefelé, amíg elérték Mózest, aki megkérdezte:
– Ó, Mohamed, mit bízott rád a te Urad?
– Napi ötven imád – felelte Mohamed.
– Bizony, a te néped nem lesz képes erre – mondta Mózes -, térj vissza, hogy a te Urad könnyítse meg ezt neked.
A Próféta Gábrielhez fordult, és tanácsot kért tőle.
– Igen, ha te is akarod – felelte Gábriel.
Visszatért tehát Mohameddel az Ellenállhatatlanhoz és azt mondta Mohamed, miközben Isten még ugyanott volt:
– Ó, Uram! Könnyítsd meg ezt nekünk, mert a népem nem lesz képes erre – és akkor Isten elengedett neki tíz imát. Mohamed visszament Mózeshez, aki ismét az útjába állt, és addig-addig küldte vissza Istenhez, amíg öt ima maradt. Amikor már csak öt maradt, ismét az útjába állt, és azt mondta:
– Ó, Mohamed! Istenre, megpróbáltam rávenni Izráel fiait, a népemet ennél kevesebbre, de gyengének bizonyultak és feladták. A te néped gyengébb testben, szívben, látásban és hallásban. Térj vissza tehát a te Uradhoz, hogy könnyítsen a terheden.
A Próféta Gábrielhez fordult, hogy tanácsot kérjen tőle, és Gábriel nem ellenezte. Ötödszörre is felmentek tehát Istenhez, és azt mondta Mohamed Istennek:
– Ó, Uram! A népem gyenge testben, lélekben, szívben, hallásban és testfelépítésben, könnyíts a terhünkön.
És felelt az Ellenállhatatlan:
– Ó, Mohamed!
– Hallom és engedelmeskedem – felelte a Próféta.
– Nem változik meg a Kinyilatkoztatás, amit [adtam] neked. Úgy lesz tehát, ahogy előírtam neked a Könyv Anyjában. Minden jócselekedet tízszeresét éri majd – tette hozzá.– Ami a Könyv Anyjában ötven, az neked csak öt.
Visszatért Mohamed Mózeshez.
– Hogy ment? – kérdezte Mózes.
– Megkönnyítette nekünk – felelte Mohamed -, minden jócselekedet a tízszeresét éri majd.
– Bizony Isten megpróbáltam ennél kevesebbre rávenni Izrael fiait, de feladták. Térj vissza a te Uradhoz, hogy tovább könnyítsen a terheden.
– Ó, Mózes – felelte Mohamed -, bizony Isten már szégyellem magam Isten előtt, hogy ennyiszer visszatérjek.
– Ereszkedj hát le Isten nevében – mondta erre Gábriel.
És mondta [Anasz b. Málik, a narrátor]: Ekkor felébredt, és a Tiltott Mecsetben volt.
[1] A mennyben levő, a tejnél fehérebb és a méznél édesebb folyó.
A hadíszt arabból fordította Gyöngyösi Csilla

 

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here