Rumi nem volt fehér! De!

0
105

Dzsalálud-din Rumi a szúfi hagyomány egyik legfontosabb személyisége, és nem utolsó sorban a szúfi költészet és irodalom egyik legkiemelkedőbb és legnagyobb hatású alakja. A Mavlana-rend megalapítóját ráadásul a Nyugat, közelebbről Amerika is kezdi felfedezni. Újkeletű újvilági népszerűségét jelzi, hogy az amazon.com best seller listáján 2014-ben és 2015-ben is verseinek válogatását tartalmazó „Essential Rumi” című könyve lett a legkeresettebb verseskötet. (Jelen pillanatban a 24. helyen áll az Amazon listáján.)
Népszerűségén felbuzdulva az Oscar-díjas David Franzoni megkezdte egy Rumi életével foglalkozó film készítését. Nyilatkozatában kiemelte, hogy „egyszerre kell megpróbálnunk feltámasztani, és feltalálni a karaktert, hiszen olyan sok részlet tűnt el a történelem homályában, mások pedig idealizált formában maradtak meg. Tehát a feladatunk, hogy visszamenjünk, és ne a szentet, de az embert találjuk meg, aki később szent lett.” Az elsődlegesen Rumi tanításaira, és az őt inspiráló Samsz Tabrízivel való találkozásait fókuszba helyező filmet neves színészeket felvonultató szuperprodukcióként képzelte el, ahol főszereplőként, és Rumi megszemélyesítőjeként Leonardo di Capriót, míg Samsz szerepére Robert Downey Juniort kérte fel.
A két férfi inspiráló és megtermékenyítő szellemi párharcát feldolgozó történet egyik deklarált célja a muszlimok és az iszlám sztereotip, kizárólag a politikára koncentráló felfogásával szemben egy alternatív iszlámképet is felvázolni, ugyanakkor a 13. századi mongol hódítás, és Rumi menekülése a hódítók elől, egy napjaink közel-keleti válságára reflektáló társadalmi kontextust is teremt. Az ígéretesnek ígérkező, és enyhén szólva sem tipikusnak mondható hollywoodi témát feldolgozó alkotás terve ennek ellenére nem aratott osztatlan sikert, hiszen szinte azonnal bekerült a Hollywoodot „whitewashinggel” vádoló diskurzusba, ami szerint Hollywood szisztematikusan „fehéríti” ki főhőseit, legyen szó történelmi témájú munkákról vagy akár a fantasy műfajáról. A Twitteren gyakorlatilag azonnal megjelent egy tiltakozó hashtag #RumiWasntWhite néven, ahol a legtöbb hozzászóló kifogásolta, hogy a muszlimokkal szembeni sztereotípiákkal nem igazán ildomos úgy küzdeni, hogy az egyébként perzsa muszlim „főhősöket” fehér európai sztárokkal játszatják el. Az egyik tweet így foglalja össze a probléma lényegét: „Tehát azt akarják, hogy Rumit, egy perzsa szúfit egy fehér ember játsszon el, de ha terroristára van szükségük, akkor nagyon könnyedén találnak rá muszlim szereplőket.”
Ugyanakkor többen rámutattak arra, hogy már maga a vita is, amely a fehér/muszlim distinkciót alkalmazza, alapvetően az amerikai társadalmi diskurzus fogalomkészletét tükrözik vissza, és abszolút értelmezhetetlen azon kívül. Rumi ugyanis – khorasani perzsaként, ráadásul a Rumi (római) nevet viselve, szinte bizonyosan a kaukázusi nagyrasszhoz, de ezenbelül is nagy valószínűséggel az irano-afgán alrasszhoz tartozott, ami viszont a mediterrán alrassz egyik változata. Ilyen módon – amennyiben ezt valaki valóban lényegesnek tartja, Leonardo DiCaprio genetikai pedigréje abszolút megfelelő ahhoz, hogy Rumi szerepét eljátssza. Robert Downey Junior persze sajnálatos módon nem rendelkezik ilyen igazolt pedigrével, ő viszont közismerten sok energiát fordít arra, hogy a „szereppel maradjon az audiokommentárig”.
Természetesen felvethető, hogy egy muszlim mégiscsak hitelesebben tudná képviselni Rumi szellemiségét, evvel kapcsolatban azonban két kérdés vethető fel.
Valóban igaz lenne, hogy egy 21. századi perzsa vagy török ember autentikusabb lehet egy 13. századi történelmi alak megszemélyesítésekor? Egy olyan korról beszélünk, amikor Perzsiában még a szunnita iszlám volt többségben, amelyben azonban még éppen alig szilárdultak meg a klasszikus vallásjogi iskolák szerepei. Olyan helyről és időszakról, ahol a még nem pusztultak el a klasszikus iszlám civilizáció nagy központjai, ahol még híre sincs az oszmán birodalomnak, ahol még Isztambult Bizáncnak hívják és éppen a keresztesek dúlják fel, ahol még szó sincs gyarmatosításról, Újvilágról, ahol „a Nyugat” még csak egy alig ismert perifériája a civilizált világnak. Természetesen igaz, hogy borzasztó nagy kihívás egy ilyen kort a hitelesség minimális igényével ábrázolni, ha egyáltalán lehetséges, de valóban az határozná meg a hitelességet, hogy a főszereplőt egy olyan ember játssza el, aki arról a területről származik, ahol a megszemélyesített történelmi alak 800 évvel korábban élt?
A másik felvethető kérdés a tiltakozással kapcsolatban, sokkal egyszerűbb. Ha elfogadjuk, hogy egy iráni vagy afgán szereplő hitelesebb szereplő lenne, akkor Shaun Toub, Homayoun Ershadi, Maz Jobrani, esetleg Fahim Fazli főszereplésével futó film valóban be tudná-e tölteni a hollywoodi szuperprodukció szerepét, vagy egy olyan rétegfilmmé válna, amit világszerte megnéz pár tízezer értelmiségi, de amely képtelen arra, hogy eljusson a Rumi könyveit olvasó többmilliós olvasótáborhoz.
Káldos János

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here