AFRIKAI ISZLÁM – Az iszlám irányzatai Szenegálban és Gambiában 1. Múridizmus

0
89

1. MúridizmusAz iszlám elterjedése Szenegálban és Gambiában

A nyugat-afrikai wolof többségű Szenegál és Gambia fő vallása az iszlám. Az ott élő wolof, fulani, szerer, jola, mandinka és szoninke népek több mint 90 %-a muszlim. A jogi iskolák közül – ahogy általában Afrikában – a málikita iskola vallásgyakorlati tanításai érvényesek, míg a hitvallási irányzatok terén Szenegál a szufizmus legnagyobb központja Nyugat-Afrikában.Ezeken a területeken az iszlám megjelenése egyidős a hazánkban megjelent kereszténységgel. I. sz. 800-tól Szenegál és Gambia területén a Futa Tora királyság virágzott a Szenegál folyó mentén. (Fontos megjegyezni, hogy a későbbiekben ezt a királyságot fővárosára hivatkozva emlegették, így mind a wolof nyelvben (tokolor), mind a nyugat-afrikai nyelvekben (takruri), mind az arab nyelvben (ahlul-takrúr) és a franciában is (Toucouleur) ezen a néven maradt közismert mind a mai napig.) A birodalom 850 körül a Dya’ogo dinasztia idején indult fejlődésnek, majd Futa Tora egyik uralkodója, War-Dzsabi, a mandinka Manna uralkodóház sarja 1040 körül felvette az iszlámot. Lépése pont annyira mondható stratégiai lépésnek, mint István királyé. War-Dzsabi, később pedig fia Leb felismerték, hogy Abdullah ibn Jászintól, az Almoravida dinasztia alapítójától katonai támogatást kérve könnyű szerrel kiterjeszthetik birodalmukat a térségben és visszaverhetik a környező népek (berberek, szanhadzsák, meszufák, és goddalák) támadásait. Bár War-Dzsabi szigorúan vette az iszlám tanításait és a sarí’a szabályai szerint vezette birodalmát, a helyi vallásokat ugyanúgy továbbgyakorolták a nép körében. Később a 15. században az animista hitvilág szorosan összefonódott az iszlámmal a szerer vezetésű Jolof Birodalom virágzása alatt. Erről a portugál hódítók is részletesen beszámolnak útleírásaikban. Az első szúfi rendek a 17-18. században jelentek meg Szenegál és Gambia területén. Ekkoriban az iszlám vallásgyakorlat elsősorban az értelmiségi réteg, a kereskedők és az uralkodói elit sajátjának számított, mondhatni egyfajta „úri divat” volt. A több évszázados hagyománnyal rendelkező takrurik a „pogány” szererekkel szemben mindig is elhivatottabban fordultak az iszlám felé. A francia gyarmatosítás idején viszont a teljes népesség egyfajta közös lázadásként formálta és erősítette meg vallási identitását a francia keresztény hódítással szemben az iszlám szúfizmus felé fordulva, több olyan sajátos irányzatot létrehozva az iszlámban, melyen erősen érezhetőek az arabok által közvetített iszlámra ezer év alatt rárakódott afrikai jegyek. Míg Szenegálban a muszlimok állandó üldöztetésnek voltak kitéve, a zarándoklatokon résztvevő híveket börtönbe zárták vagy kivégezték, addig Gambiában az angol gyarmatosítás eredményeképpen a szabad vallásgyakorlás volt jellemző. Napjainkban mindkét országban az iszlám az állami vallás. További információk: http://www.africankingdoms.com/ Inside Islam (Két részes, angol nyelvű rövid beszélgetés a témáról szenegáliakkal) https://www.youtube.com/watch?v=egz5Wy_gbNshttps://www.youtube.com/watch?v=Edeqc5YWBTI

Marabu A marabu elnevezés egyébként az arab مَربوط (ejtsd: marbút, jelentése: ’aki csatlakozott’) szóból származik, az afrikai vallási vezetők elnevezésére szolgál. Érdekesség, hogy a marabukra jellemző testtartás miatt nevezték el később az Afrikában élő nagytestű madarat szintén marabunak. Amadou Bamba A múridita szúfi rendet 1883-ban alapította Aḥmadu Bàmba Mbàkke sejk, más néven Amadou Bamba, akit wolof nyelven Sëriñ Tuubaa-nak, a toubai szent embernek neveznek. 1850-ben született a Baol Királyság területén, egy Mbacké nevű faluban. Édesapja a Szenegálban legrégebb meghonosodott szúfi rend, a qadariták marabuja volt. Amadou Bamba – apjához hasonlóan – szintén iszlám szellemi vezető lett. Az aszketikus életmódjáról, misztikus tanításairól ismert Amadou rendszeresen olvasta és tanulmányozta a Koránt, tanította az embereket, rengeteg verset költött, tanulmányokat írt a meditáció és a rituálé jelentőségéről. Tanításaiban különösen hangsúlyozta a békés, erényes életmód és a kemény munka fontosságát. Követő mudzsaddidnek szokták nevezni, mert szerintük megújította az iszlámot. Amadou Bamba vallási legitimitását hadíszokkal és legendás történetekkel szokták alátámasztani. Az egyik szerint Amadou Bamba álmában találkozott Mohamed prófétával. Amikor megjelent a Próféta neki, akkor azt mondta, hogy Amadou korának szellemi vezetője és az iszlám megújítója, mindezért a Próféta szolgálójának is szokták nevezni. Bár Amadou Bamba a tidzsánijja marabuival szemben a békés ellenállásra szólította fel híveit a francia gyarmatosítókkal szemben, a franciák mégis nagyon veszélyesnek tartották a befolyásos és sokak tiszteletét kivívó Amadou Bambát. 1895-től hét évre és kilenc hónapra Gabonba, majd öt évre Mauritániába száműzték. A vallásalapító egyetlen bűne az volt, hogy nyíltan prédikált és gyakorolta vallását. Száműzetései után 15 évig tartották házi őrizetben Diourbelben, Szenegálban. A rengeteg megpróbáltatás közben sem adta fel a küzdelmet, és mindenütt hangoztatta Mohamed próféta számára kinyilatkoztatott üzenetét. Legfontosabb tanításai közé tartozik a dzsihádul-akbar, vagyis a legnagyobb harc tana, mely nem más, mint fegyverek nélkül vívott harc önmagunk és a társadalom kihívásaival szemben, az Istenhez való közeledés a lelki elmélyülés és a kitartó tanulás, tudásszerzés által. Amadou Bamba békés ellenállása a franciákkal szemben és a több évig tartó megpróbáltatásai száműzetésben meghozták eredményüket, amikor az 1910-es években felfedezték a franciák Amadou Bamba szerepét tervekben. A franciák rájöttek, hogy a marabut felhasználva a fegyveres lázadások megszűnnek, az első világháborúban pedig több katonát is bevetettek hívei közül. 1918-ra Amadou Bamba és hívei szabadon gyakorolhatták vallásukat és Touba városában engedélyezték a múridita közösség megszervezését. Amadou Bamba 1927-ben halt meg. Testét a toubai nagymecsetben helyezték el, síremlékét a mai napig több százezer zarándok látogatja évente.

Touba városa Amadou Bamba 1887-ben alapította Touba városát. Matlabul Fawzeyni című írásában említi meg a város alapításának főbb okait, melyek között leírja, hogy ez a város egyfajta kapocs a lelki, örök és a fizikai, ideiglenes világ között. A város nevének jelentése haszanijja nyelven azt jelenti: ’boldogság’. A hagyomány szerint Touba egy fa neve a Paradicsomban. Amadou Bamba pedig egy fa alatt ülve döntötte el a város megalapítását. A fa maga a hívek és az Isten közötti spirituális kapcsolat szimbóluma, a lelki tökéletességet és az Isteni közelséget jeleníti meg. Napjainkban több mint félmillió lakosa van. Touba nagymecsetje pedig a múriditák közkedvelt zarándokhelye, melynek építését 1963-ban fejezték be, és tulajdonképpen Amadou Bamba temetkezési helye fölé emeltek. A toubai nagymecset az afrikai iszlám egyik legnagyobb mecsete, melyet 1963-as építése óta folyamatosan bővítenek. A mecsetnek öt minaretje és három kupolája van. A legmagasabb minaret 87 méter magas, Ibrahimi Fall sejkről, Amadou Bamba legbefolyásosabb tanítványáról Lamp Fallnak nevezik, Szenegál egyik leghíresebb műemlékeként tartják számon.

A múridizmus főbb tanítói és alapelvei A múrita közösség vezetője a főmarabu, aki kizárólag Amadou Bamba leszármazottja lehet, így Amadou Bamba, Serigne Touba, Touba mesterének első utódja az ő legidősebb fia volt: Serigne Mouhamadou Moustapha Mbacké (1927-1968), majd követték sorban a többiek: · Serigne Mouhamadou Fallilou Mbacké (1968-1988) · Serigne Abdoul Ahad Mbacké, (1988) · Serigne Abdou Khadre Mbacké, (1989) · Serigne Saliou Mbacké (1990-2007) · Serigne Mouhamadou Lamine Bara Mbacké (2007–2010) Amadou Bamba unokája · Serigne Sidi Al Moukhtar Mbacké, 2010 óta A múriditák a serignéket tévedhetetlen szellemi vezetőknek tartják. A szülők sokkal szívesebben küldik gyermekeiket a marabukhoz tanulni, mint állami iskolába, mert mellettük a gyermekek szigorú vallási nevelést kapnak, melynek alapja a Korán és a szunna. Mindemellett a qadariták és a tidzsánijja által áthatott szúfizmus lelkületét is magukba szívják tanítóik mellett. A múriditák számára az évente megrendezett, Grand Màgalnak nevezett zarándoklat sokkal fontosabb és nagyobb presztízsű eseménynek számít, mint a mekkai zarándoklat, sőt úgy gondolják, hogy Touba városa sokkal nagyobb jelentőségű szent város, mint Mekka. A toubai zarándoklat alkalmával a hívek Amadou Bamba száműzetésből való visszatéréséről emlékeznek meg és ezt az örömteli eseményt ünneplik évről évre.

Baay Faal Az egyik különleges szekta, mely a múridizmusból alakult ki, a Baye Fall (Baay Faal) irányzat, melynek szellemi alapítója Ibrahima Fall, Amadou Bamba tanítványa. Ibrahima Fall 1855-ben született egy arisztokrata wolof család gyermekeként Ndiaby Fallban, a Cayor Királyságban. A legtöbb forrás szerint Ibra Fall családja tehetős és befolyásos volt Cayorban, van, aki szerint a királyi család tagja volt, de származását tekintve mindenképpen magas rangúnak számítják. Cayorban Ibra Fall korában egyszerre volt jelen az iszlám és az animizmus. Az arisztokrata családokban azonban kifejezetten odafigyeltek a gyermekek vallásos oktatására. Ibra Fall viszonylag korán megtanulta a klasszikus arab nyelvet és tanulmányokat végzett az iszlám teológia, fiqh (vallásjog), tafszír (Korán-értelmezés), nyelvészet és retorika területén. Szellemi műveltsége mellett többek szerint nagyon erős és kegyetlen harcost neveltek belőle, mások magányos, visszahúzódó emberként írják le. Abban azonban mindenki egyetért, hogy Ibra Fall életének fordulópontját jelentette, amikor megismerte Amadou Bambát, akinek az egyik leghíresebb tanítványa lett. Ibrahima Fall Amadou Bamba tanítványait alázatra nevelte a szellemi vezető száműzetése idején. Külső megjelenése pedig vallási követői számára egyfajta minta lett. Ibra Fall rasztás haja, husángja, mellyel a törvényeket betartatta, klasszikus elemei külső megjelenésének, ábrázolásmódjának. Mindezek mellett híres volt a pone nevezetű növény dohányként való használatáról. Sokszor járt koldulni a szomszéd falvakba, és megrögzötten követte Senigre Touba minden szavát: így ha azt mondta neki a mester, hogy ma ne vágja le a haját, akkor addig növesztette azt, amíg nem kapott engedélyt a hajnyírásra. A Baye Fall irányzat hívei szintén nagy hangsúlyt fektetnek a külső megjelenésre: színes, rongyos ruhákban járnak, nagy raszta hajuk van, melyet ndiangénak neveznek, és sokszor gyöngyökkel, drótokkal vagy zsinegekkel díszítik. Ők is ugyanúgy részt vesznek a toubai zarándoklaton, mint a többi múridita. Sajátos ismertető jegyük még a zenéjük, a reggae, ugyanis a Baye Fall hívek között nagyon sok zenész található. Kinézetük és zenei világuk miatt sokan összekeverik őket a rasztafárikkal, akik Etióp keresztényektől származnak, és teljesen más elveket vallanak, mint a Baye Fall hívei. További információk: http://edition.cnn.com/2015/06/24/africa/baye-fall-senegal/

dr. Kármán Marianna, afrikanista, iszlámkutató

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here